Lágerballada
Parancsszóra, hazug szóra
dobot vert a kisbíró:
tizennyolctól ötvenévig
férfiaknak behívó.
Háromnapi eleséggel
indultak az emberek.
Kibírjuk ezt! – a sok férfi
bizakodva nevetett.
Három napnak elmúltával
lehervadott a mosoly,
megismerte kínok kínját
sokezernyi bús fogoly.
Puskás őrök árgus szemmel
vigyázták a menetet,
agyonlőtték az útszélen
a lemaradt beteget.
A létszámot bepótolták
bárkivel, ki arra járt,
ne lehessen kimutatni
darabszámra a hiányt.
A szolyvai nagytáborban
összegyűltek ezerek,
hóban-fagyban, étlen-szomjan
gyötrődtek az emberek.
Tífusz-lázban elemésztve
de sok férfi meghalt ott,
ártatlanok hűlt teteme
tömte meg a sírhantot.
Az élőket, „Dáváj, bisztro!”,
terelték a vagonba,
vitték őket idegenbe
hosszú, nehéz robotra.
Szögesdrótos táborokban
kegyetlen a napirend,
sok jó apa, derék legény
belerokkant, tönkrement.
Hitvány étel, kevés étel,
de a robot nagyon sok:
így tengődtek a lágerben
napról napra a rabok.
Szállt a panasz fel az égbe,
a sok férfi éhezett,
ez az idő életükben
a fekete fejezet.
Szemétdombon a hulladék
kárba bizony nem veszett:
megkeresték, megették azt
az éhező emberek.
Csupasz csontig elapadva
nem bírták a robotot,
messze földön a lágerben
de sok férfi maradt ott.
Oroszföldön meggyötörve
a halálé lettek ők,
titkon őrzik csontjaikat
a jeltelen temetők.
Sztálin Jóska, te vad hóhér,
megfordulhatsz sírodban,
átok veri porcikádat,
nem pihenhetsz nyugodtan.
Álnok szavad, hazug szavad,
de sok népet ámított,
megszenvedték hatalmadat
az ártatlan magyarok.
Szolyva, 1944 decembere.
Ismeretlen szerző.
Sztálin arcképe
(Részlet)
Te vagy, te vagy, Sztálin Jóska,
A gaz postarabló,
Véreskezű tömeggyilkos,
Hóhér, gyújtogató.
Nézlek téged,
S gyönyörködöm képeid ezrében,
Olvasgatom, „élvezgetem”
A rólad írt dics-verseket.
Kolhoz kellett, ötéves terv,
És Sztahanov-mozgalom,
Minden eszköz jó volt ahhoz,
Hogy a népet megzsarold.
Ott lógsz majd a Vörös téren,
Tested a szél himbálja,
Nem lesz ember a földtekén,
Aki téged sajnálna.
Hullád fölött varjú károg,
S hívogatja társait,
Azt rikolja: krá, krá, krá, krá,
itt már Lenin sem segít.
Kolima, 1952.
Fedák László (Ungvár, 1911.)
Fogolyima
(A 36 soros Ezer fogoly imája 1944-ben c. lágervers rövidebb,
de elterjedtebb változata)
Ezer fogoly küldi imáját az égre,
Hallgasd meg hát, Uram, kérésünket végre.
Könyörögve kérünk, segíts haza minket,
Bűneiben szenvedő fogoly népeidet.
Mi Atyánk, Úr Isten, ki fenn vagy az égbe’
Hallgasd meg hát sok-sok kérésünket végre.
Oh Istenem, kérlek, töröld el a bánatom.
Már három felé fújt az életnek vihara,
Szenvedünk mindnyájan szomorú fogságba’.
Mert aki katona, legalább az azért,
De én azt nem tudom sehogy se hogy miért.
Jenakijevo, 1945 novembere
Lejegyezte: Nagy András (Beregszász)
„A gulági élettel kapcsolatban keveset beszéltem arról,
hogy mi segített nekem átvészelni a sztálini poklot.
Meggyőződésem, hogy az Istenbe vetett hit és
az ima mentett meg engem a biztos haláltól.”
(Mészáros Sándorné: Részlet a visszaemlékezésből)