Menü Bezárás

Fezeósok

Lágerballada

 

Parancsszóra, hazug szóra

dobot vert a kisbíró:

tizennyolctól ötvenévig

férfiaknak behívó.

 

Háromnapi eleséggel

indultak az emberek.

Kibírjuk ezt! – a sok férfi

bizakodva nevetett.

 

Három napnak elmúltával

lehervadott a mosoly,

megismerte kínok kínját

sokezernyi bús fogoly.

 

Puskás őrök árgus szemmel

vigyázták a menetet,

agyonlőtték az útszélen

a lemaradt beteget.

 

A létszámot bepótolták

bárkivel, ki arra járt,

ne lehessen kimutatni

darabszámra a hiányt.

 

A szolyvai nagytáborban

összegyűltek ezerek,

hóban-fagyban, étlen-szomjan

gyötrődtek az emberek.

 

Tífusz-lázban elemésztve

de sok férfi meghalt ott,

ártatlanok hűlt teteme

tömte meg a sírhantot.

 

Az élőket, „Dáváj, bisztro!”,

terelték a vagonba,

vitték őket idegenbe

hosszú, nehéz robotra.

 

Szögesdrótos táborokban

kegyetlen a napirend,

sok jó apa, derék legény

belerokkant, tönkrement.

 

Hitvány étel, kevés étel,

de a robot nagyon sok:

így tengődtek a lágerben

napról napra a rabok.

 

Szállt a panasz fel az égbe,

a sok férfi éhezett,

ez az idő életükben

a fekete fejezet.

 

Szemétdombon a hulladék

kárba bizony nem veszett:

megkeresték, megették azt

az éhező emberek.

 

Csupasz csontig elapadva

nem bírták a robotot,

messze földön a lágerben

de sok férfi maradt ott.

 

Oroszföldön meggyötörve

a halálé lettek ők,

titkon őrzik csontjaikat

a jeltelen temetők.

 

Sztálin Jóska, te vad hóhér,

megfordulhatsz sírodban,

átok veri porcikádat,

nem pihenhetsz nyugodtan.

 

Álnok szavad, hazug szavad,

de sok népet ámított,

megszenvedték hatalmadat

az ártatlan magyarok.

 

Szolyva, 1944 decembere.

Ismeretlen szerző.

 

 

 

 

 

Sztálin arcképe

(Részlet)

 

Te vagy, te vagy, Sztálin Jóska,

A gaz postarabló,

Véreskezű tömeggyilkos,

Hóhér, gyújtogató.

 

Nézlek téged,

S gyönyörködöm képeid ezrében,

Olvasgatom, „élvezgetem”

A rólad írt dics-verseket.

 

Kolhoz kellett, ötéves terv,

És Sztahanov-mozgalom,

Minden eszköz jó volt ahhoz,

Hogy a népet megzsarold.

 

Ott lógsz majd a Vörös téren,

Tested a szél himbálja,

Nem lesz ember a földtekén,

Aki téged sajnálna.

 

Hullád fölött varjú károg,

S hívogatja társait,

Azt rikolja: krá, krá, krá, krá,

itt már Lenin sem segít.

 

Kolima, 1952.

Fedák László (Ungvár, 1911.)

 

 

 

 

Fogolyima

(A 36 soros Ezer fogoly imája 1944-ben c. lágervers rövidebb,
de elterjedtebb változata)

 

Ezer fogoly küldi imáját az égre,

Hallgasd meg hát, Uram, kérésünket végre.

Könyörögve kérünk, segíts haza minket,

Bűneiben szenvedő fogoly népeidet.

Mi Atyánk, Úr Isten, ki fenn vagy az égbe’

Hallgasd meg hát sok-sok kérésünket végre.

 

Oh Istenem, kérlek, töröld el a bánatom.

Már három felé fújt az életnek vihara,

Szenvedünk mindnyájan szomorú fogságba’.

Mert aki katona, legalább az azért,

De én azt nem tudom sehogy se hogy miért.

 

Jenakijevo, 1945 novembere

Lejegyezte: Nagy András (Beregszász)

 

 

 

 

„A gulági élettel kapcsolatban keveset beszéltem arról,

hogy mi segített nekem átvészelni a sztálini poklot.

Meggyőződésem, hogy az Istenbe vetett hit és

az ima mentett meg engem a biztos haláltól.”

 

(Mészáros Sándorné: Részlet a visszaemlékezésből)